A Talking Heads most is nyert. Nehogy már rendesen sorba lehessen állítani, hogy melyik a második legrosszabb lemezük. Nem könnyű legalábbis. Igen, a True Stories sincs meg bakán, ahogy a Name Of The Band… sem - ha látja valaki olcsón, szóljon már! A True Storiest nyilván képzeld az ágy végére a Stop Making után, a Name Of The Bandet meg valahova a 4-5. helyre. Úgyhogy sikerült (nagyon kicsit, talán) unheimlich kolléga kedvében járni, nem a Naked lett a hátulról második, mégha itt úgy is látszik.
Jó, nem hallgattam most végig mindent, de eskü, hogy mindbe sokat belehallgattam, meg ezt a sorrendet amúgy is tudja az ember fejből, nem?
Remain In Light annyira jó, hogy az már túlzás. Az A-oldal konkrétan a legjobb A-oldalak egyike. Nyitószám, mint tumblr-himnusz? Born Under Punches (“I’m not a drowning man! And I’m not a burning building! I’m a tumbler!”)
Fear Of Music is 10 pontos, vagy 11.
More Songs About…-tal egy nagyon kicsi probléma, hogy itt zavar nagyritkán Byrne éneke, de amúgy nyilván.
Little Creatures, jó ez most nagyon tetszett, máskor is nagyon tetszik, csak próbálom védeni, hogy miért van a 77 előtt, ma jobban esett, na.
77: ez még nagyon tiszta lemez.
Speaking In Tongues, hogy mennyire durván erős életművet raktak össze, az itt derül, a már nem annyira tökéletes lemezeknél, mert még ezek is.
Naked A-oldala szuper, a B-nél én kicsit már elkalandozok.
A Stop Making Sense tényleg képpel a tökéletes, anélkül kicsit értelmetlen is, mert a Name Of The Band sokkal jobb koncertlemez. De képzeljem el, ha csak ez a lemezük lenne.
True Stories, oké ezt most nem vettem elő kazettán.
Na, kinek az életműve jöjjön? Roxy Music? Leonard Cohen? OMD?
CSAK AZ ELSŐ KETTŐT CSERÉLNÉM MEG. ILLETVE A NEGYEDIKET A HATODIKKAL.
